Szakmai hitvallás
Konduktori munkámban azt szeretem leginkább, hogy segíthetek felszínre hozni azt a tudást és azokat az értékeket, amelyek bár ott vannak a sérült gyermekben, és családjukban, de a jelenlegi élethelyzetükben nem tudnak megmutatkozni. Foglalkozásaink során kipróbálhatnak és megtapasztalhatnak új élményeket, új utakat, új lehetőségeket, melyekre ráépülhet további tanulásuk.
Szupervizori munkámban hasonló céljaim vannak: a szakembereknek segíteni abban, hogy munkájukban – amely az életük és idejük jelentős részét kitölti – kiteljesedjenek. Szeretném karmesterként segíteni, hogy megszólaljanak a bennük lévő hangok.
Tapasztalataim szerint az emberek sokat és szívesen beszélnek a munkájukról, gyakran panaszolják el nehézségeiket és konfliktusaikat az utcán, baráti társaságban, társalgóban… De ez nem vezeti ki őket ezekből a helyzetekből. Másnap ugyanazokkal a konfliktusokkal, indulatokkal, nehézségekkel találkoznak. Én nem csak olyan néma hallgató akarok lenni, aki mellett kidühönghetik magukat és ventilálhatnak. Olyan segítővé szeretnék válni, aki valódi segítséget tud adni ahhoz, hogy rálássanak a saját problémájukra, elakadásukra, és amire építve majd tovább is tudnak lépni.
A szupervízió az a biztonságos tér, ahol mindez megvalósulhat.